270 Az egyház- Július ÍJ-én K ö r ö s f ől-K r 1 e s c h Aladár tartott előadást a szövésről. Az előadás gondolatmenete a művészeti következő volt s Az ősember szövése. Kákát vagy faháncsot font egybe, font keresztbe. A szövésnek ez a tan- változatlan elve mindmáig. Felvetjük egy irányban, egymással párhuzamosan a láncfonalat s ezt aztán folyamoK átöltjük az öltő fonállal vagy vetülékkel. A szövés legfőbb anyaga a különféle gyapjú. Azonkívül a selyem. Bár természetesen a növényi rost ís alkalmatos hozzá, mint pl. a len, kenderfonal. Az emberben szunnyadó művészi ösztön már korán ábrával vagy vonallal törte meg a szövés sima felületét. Rájöttek, hogy növények, virágok, gyökerek, fák héja gyönyörű festékanyagot tartalmaznak, mellyel a fonalat színezni lehet. S megvolt a művészi szövés. A legrégibb kultúrák szövései elvesztek ; a görögökét sem ismerjük. A legutolsó két nagy fénykora a szövésnek a mohamedán-szövészet s a németalföldi, középkori gobelinek. A keleti szövés technikája három fonalból kombinálódik : a láncfonal, a vetülék s a kettő közé van beöltve a szinező fonal. Smírna, perzsa szövés ; szumák. A gobelinek mindenféle válfaja, melyekhez hozzá tartozik a tilmí vagy torontáli szövés ís, csak két fonalból áll s a láncból s vetülékből vagy öltőfonalból, mely egyúttal színez ís. Végül utalás történt a művészi szövés fellendítését célzó modern törekvésekre és a gödöllői szövőískolából behozott néhány példa alapján kérdés és feleletek alakjában a szövés stílusának néhány sarkalatos elvét demonstráltuk. Úgymint a síkszerűséget, a rajz bizonyos mértani voltát, melyet a szövésnek két, egymást keresztező iránya tételez fel. A színezésben pedig az ellentétek s az egymás mellé rendelés elvét. Július 12-én egész délelőtt P. V e 1 i c s László S. I. kalksburgí múzeumőr az egyházi hímzőművészet történetét mutatta be saját hímzésgyűjteményének nagybecsű példányaival. Egyházi hímzőművészetünk ókorából a rómalak applikációját, a bízanciak rakott aranyhímzését és az arabsok úgynevezett hármas-varrását emelte ki. E kornak hímzőművészetébe mélyedve, a legnagyobb lelkesedéssel szólt magyar hazánk egyik legnagyobb műalkotásáról, a koronázási palástról, amely a még teljesen ép felírat tanúsága szerint 1031-ben, előadó meggyőződése szerint B. Gizella királynénk veszprémi udvarában, az 1025-ben odatelepített bizánci apácaművésznők hímzőiskolájából került ki. A hímzés második korszakából, az 1000—1500-ig terjedő időszakból szintén három főtechníkát beszélt meg, a száröltéses hímzéseket, a gobelin-féle hímzőfajokat s végre a hímzés történetében legbecsesebb árnyalt aranyhímzést, más néven lazúr- vagy burgundi technikát. E korszak tán utólérhetetlen magaslatát, minden időkre bámulatos remekművét képezi a bécsi udvari művészeti múzeumban a XVIII. földszinti teremben látható burgundi ornátus, amely egy kazulából, két dalmatíkából és három pluviáléból áll. Ily műalkotásoknak értelmes szemlélése és megmagyarázása többet nyújt sok mindenféle folíánsok sokszavú kanyargós leírásainál. A harmadik korszakban, amely a reneszánsz óta napjainkig terjed, főleg gyakorlati szempontból kiváló figyelmet érdemelnek először a néphímzés teréről a művészeti gyakorlatba ís átvett technikák, nevezetesen a keresztöltés, a lánchímzés, a csomózott-hímzés, a gyöngyhímzés, a copftechníka stb. Sőt maga az aranyhímzés is új módozatokat mutat be ; ezek közül bizonyára legnagyobb keletnek örvendett a domborított aranyhímzés. E technikával csillogó hatást értek el, de a bizánci és burgundi hímzések nyugodt majesztását fel nem érték. Művészeti szempontból e korszak legfényesebb eredményét képezte kétségkívül az úgynevezett tűfestés, amely a legfinomabb selyemhajszállal a festészet szín- és fényárnyalataít utánozta. E téren napjainkban a japánokat illeti meg a pálma, kik, mint nem rég láttuk, Budapesten is elragadóan szép tűfestéseikkel bűvölték el az Iparművészeti Múzeum látogató közönségét. Zárszóul előadó napjaink géphimzéseíről is megemlékezett. Bár a kultúra szempontjából minden népnél a műbecscsel bíró alkotások kívánatosak első sorban, de való igaz, a társadalomnak sok rétege a mai nehéz életviszonyoknál fogva tényleg olcsó ipar- és kereskedelmi cikkekre szorul. A gépek jogosultságát tehát a szóban levő téren elismerjük, de minden áron oda törekszünk, hogy a gép készítményeiben is művészi gondolat és választékos ízlés érvényesülhessen. Némethy Gyula dr. teológiai tanár előadása a miseruha történeti fejlődésével foglalkozott. A miseruha eredetét illetőleg mindinkább tért foglal a liturgikus irók között az a nézet, hogy a mai miseruha a régi római penulának nevezett felsőruhából származik, melynek alakjáról a római Traján-oszlop domborművei elég világos képet adnak. A miseruha fejlődését három nagy korszakba foglalhatjuk össze. Az első korszak a román stílusú úgynevezett harangalakú miseruha korszaka. A X. századtól körülbelül a XIII. század végéig terjed e korszak. Németországban sok szép XI. századbeli kazula maradt fenn, nálunk, Magyarországon három : a Gizella királyné kazulája, a koronázási palást, a pannonhalmi és zágrábi kazulák. Ezek mind villakeresztes miseruhák. A villakereszt fenntartotta magát a csúcsíves kazula korszakának első felében, a XIV. század végéig, mikor a derékszöges keresztdíszítés jutott uralomra. A csúcsíves kazula (XIV—XV. század) jelentékenyen kisebb, mint a harangalakú, de még mindig elég bő és tisztes alakú. A hlmzőművészet a csúcsíves kazula keresztjein aratta legnagyobb diadalait. Valóságos tűfestés volt ez. A reneszánsz-kazula (XVI. századtól kezdve) eleinte elég tisztes öltözet volt, de már a XVI. század végén annyira kivágták, hogy mind a szentszék, mind egyes kiváló egyházfők (Borromeí Sz. Károly érsek) szükségesnek tartották a kazula reformját. E törekvések, fájdalom, nem tartóztathatták fel sem a középkori figurális hímzés hanyatlását, sem a kazula alakjának teljes megromlását. A XVII. és XVIII. század meghozta a hegedű alakú kazulát, mely mind esztétikai, mind liturgikus, mind szimbolikus szempontból igen sok kifogás alá esik. A kazula reformját a XIX. század kezdte meg, de sok teendő maradt napjainkra is. Az előadásokat délutánonkínt 2 órától 6-íg gyakorlati tanulmányok egészítették kí. Ezek folyamán a résztvevő 35 apácanővér hímzésminták másolásával, színpróbák gyüjté-
RkJQdWJsaXNoZXIy MTUzNDA1OQ==