oldalán még csak fokozva tükröződik vissza. Aki csarnokaiban a számtalan művészi és természeti kincseket tanulmányozta, olyan benyomással távozik, mintha a magyar fővárosban való élvezetes tartózkodás után, magát az országot tanulmányozta volna. Magyarország mintaszerű gyűjteményét mutatja be mindannak, amit a nemzet egyáltalán nyújtani képes." „ N e u e B a d i s c he Z e i t u n g , Ma n n h e i m" (1911 július 13.). „A kiállítás díszét elsősorban a teljesen készen álló magyarországi pavillonok képezik, amelyek már külső architektónikus keretüket illetőleg, egészen eredeti és kiválóan festői módon mutatkoztak be ; nem csoda, mivelhogy a magyar építészek között egy országos tervpályázat útján jöttek létre. Merészen különböznek a rendes sablontól a csaknem bizarr módon megrajzolt ornamentikájuk által, mely a nemzeti tradíciókat követi és ennélfogva különösen figyelmet érdemel. „ T ä g l i c h e R u n d s c h a u ". Berlin. (191Í július 7.). „A magyar pavillonok az egész kíállítás legeredetibb alkotásai. Magyarország az egész kiállításon a vezetőszerepet vette át és Tőry és Pogány műépítészek oly épületet emeltek, mely a csarnokok architektúrája közepette méltán feltűnik. Mint ahogyan a magyar címerben a három halom van feltüntetve, a monda szerint ama három legmagasabb hegynek szimbólumaként, melyeket a magyarok honfoglaló bevonulásuk alkalmával az új hazában találtak, úgy emelkedik kí a sárga magyar pavillonok eme három piramisa zöld zsíndelyfedlével, mely egyszersmind formája által a nomád sátrakra emlékeztet. A középső magasabb^ piramis, mely circa 60 méter magasságban, a kiállítás minden kupoláját és tornyát túlszárnyalva emelkedik fel, belsejében a magasbatörő fakonstrukciót áttörő színes üvegfestményei által bűvös világításban részesül. Az ó-magyar műemlékek a pavillonok díszítéseiben méltón ünneplik feltámadásukat. Mintaképpen a síremlékek ornamenseí, az ország némely részében kiásott régi fegyverek díszítései, lószerszámok, bútorok és házi eszközök, épp úgy, mint a ruhanemüek, szőnyeg- és kincsmaradványok szolgáltak, anélkül azonban, hogy az élénk színgazdagság az egész alkotásnak nyugodtságát és művésziességét megzavarná ; az a cél, hogy a keleti hangulat eléressék, legteljesebb mértékben sikerült is." „Mü n c h e n er N e u e s t e N a c h r i c h t e n" (1911 július 14.). „Magyarország ezúttal ís valami egészen eredetit alkotott. Amíg Ausztria talán kissé meggondolatlan takarékosságból meg sem jelent, Magyarország egyike volt a legelsőknek, akik pavíllonjaikkal elkészültek. A magyaroknak nemzeti történetükre való büszkesége és önállósági törekvése, építészeiknek szinte előírták a Turinban követendő stílust. Megvetették ennélfogva a többi nemzet által nagyobbrészt követett architektónikus kiállítási vezető motívumokat és a keleti és szláv irányzatoknak merész keverékével, történelmi szímbolisztikus felfogással olyan épületet emeltek, melynek bizarr, de egyszersmind esztétikai eredetiségét letagadni nem lehet. A hazai ipar, lakberendezések, fa-, bőr-, fém- és kerámiái ipar sok látnivalóval kedveskednek," „ B o l e t t i no u f f i c i a l e del l ' e s p o z i o ne i n t e r n a t i o n a l e di T o r í n o". „így képzeltük Magyarországot, a tiszta Magyarországot nagyszerű stíljével, élénk színeivel ; motívumaiban a hímzésekkel teljes arany-medaíllonok között, amelyek kosztümjeít tükröztetik vissza, azzal a tisztán nemzeti tónussal, amely álomba ringat és elfelejteti velünk azonnal, hogy éppen most hagytuk el a valentínói fasorokat. Nem tudjuk, mit képzeljünk a melegen sárga épületekről. Három egekbe nyúló piramisa, négyszögű és nyugodt síkokból alkotott talapzatai, kissé mauzoleumszerüek, mintha a nagy emléket egy harcos nép építette volna egyik hősének emlékezetére. Egy nemzet ébredt fel ősi álmaiból, hogy bemutatkozzék ősi formáiban az ipar minden terén. Akik nem technikusok és nem is tudósok, meghatva állanak meg ezen egészséges és antik ízű művészet előtt és a kissé el ís ábrándozó természet, amikor a nap sugara reá esik az elhalványodó, aranyos folyóra, az immár sötétszínű fákra és utolsó sugarait gyújtja fel a csúcsokon, szeretné, ha ráborulna az este ezen fantasztikus épület árnyékában, hogy meghallgathassa egy rapszódíának énekét, egy leányajak epekedő akkordjait." „ B e r l i n e r B ö r s e n-C o u t i e r " (május első felében). „A magyar pavillonok a kíállítás valóságos „clou"-ja, melyek architektúráját a kiállítási modern építészet és díszítés műremekének kell mondanunk. Az irigységnek el kell némulnia a magyarokkal szemben, mert fején találták a szöget ! A két pavilion, mint minden magyar művészet, erősen keleties ízű s emlékeztet Magyarország némely régi műemlékére. A stílus teljesen egységes és még a virágcserepek facövekeiben is megnyilatkozik. Ritkán láttam még a legkisebb részletéig is ennyire átgondolt és a legrejtettebb szögletben ís megnyilatkozó szép építkezést. Akinek pedig öröme telik a színekben, az a magyar csoportból teljes kielégüléssel távozhatik. Két hipermodern és mégis ősklasszikus jellegű vízmedencéi körül fennakad a közönség zöme ; egyöntetű az a meggyőződés, hogy e medencék a látnivalók legérdekesebbjei közé fognak tartozni. A többi nemzet e „c!ou"-t aligha fogja felülmúlhatni. A német vízmedencét ís láttam már Turinban ; ez az alkotás szintén igen monumentális. Szépnek azonban, szemet és szivet elragadónak csak a magyar művészi medencék mondhatók. Nincs bennük semmi ami merev, ami kihívó volna ; harmonikusan illenek a kutak üdítő vízcsobogásukkal a magyar épülethez. Magyarország büszke lehet e kiváló turíní alkotásra, amely mellett a többi nemzet palotái valóban csak sablonos hatást keltenek." • a • » • • 257 A turini vi lágKiállítás magyar háza
RkJQdWJsaXNoZXIy MTUzNDA1OQ==