256 — — —- A turini dolva ; az egész végtelen szeretettel volt áttanulmányozva avégből, hogy annál meglepőbb és összhangzatosabb vi lág- hatás érethessék el. A stílus tisztán magyar } a díszítés a legrégibb magyar elemekből vett és mégis annyira új. Kiállítás Tizenöt vagy húsz évvel ezelőtt, Magyarország követte még a mí formáinkat és a mí ízlésünket, nem birt magyar még semmi eredetiséggel, sem az építészetben, sem a díszítésben. Gazdag segédeszközeinek felhasználásával és háza azok óriási fejlesztésével azóta azonban valóságos reneszánsz virágzott fel. A magyar művészek ihletet merítettek a magyar formák legtávolabbi megnyilvánulásaiból is ; visszatértek műveltségük eredetéhez ; tanulmányozták a virágzó Árpád-dinasztia hátrahagyott maradványait, a műveletlen nép által megörökített hagyományos formákat : nyakékeiben, kunyhóiban, hímzéseiben, házi tárgyaiban, amelyek változatlanul maradtak meg kilenc évszázadon keresztül. Ezen forrásokból merítették az új stíl eszméjét, ízlését, vonalait ; fel tudták emelni a kezdetleges művészetnek ezen egyszerű nyers kifejezéseit alacsonyságukból a fenséges nagyságra. Olyanok voltak, mint a régi szántóföld, amelyet modern szántóvető-eszközök munkálnak meg. A magyar pavillon egyszerű és merész. Eredeti egészen a bízarrságíg és mégis összhangzatos ; van benne szenvedélyesség és ünnepélyesség. Nagy hatások érettek el nyers, majdnem vad motívumok kifejlesztésével. Belsejében a kupolák és mennyezetek, amelyek hatalmasan emelkednek fel, fatörzsekből készültek. Ha Szent István korában kellett volna egy nagy templomot emelni, akkor azt így kellett volna felépítení. Vannak benne szláv és vannak benne keleti elemek is. Magyarország régi dekoratív motívumai, amelyek így hangsúlyozva formát öltöttek, sajátszerűen ázsiai jellegű reminiszcenciákat keltenek fel és amellett a faj eredetét is hirdetik. Ez a jelenlegi bámulatos magyar művészi reneszánsz azonban a hódítás korszakát ís dicsőíti ; megeleveníti a modern technikával mindazokat az elhanyagolt elemeket, amelyek a magyar nemzetnek karaktert és különös fiziognómíát adnak. Keresvén azt, ami e nemzeti művészetben tisztán és jellegzetesen maradt meg, megtaláltuk a kissé barbár, de fenséges és édes pogányságot, mely a pusztai dalban csendül meg . . . " „ P e s t er L 1 o y d". T h í e b e n Emil. „Hat héttel ezelőtt volt alkalmam a magyar kiállítási pavíllonokat a Valentíno-parkban először meglátogatni, hogy a lap olvasóínak a fantasztikus tündérpalotáról teljes képet adjak, melyet két nagytehetségű magyar építőművész találékonysága hozott létre ; Tőry műegyetemi nyílv. rk. tanár és Pogány műépítész tervezték és alkották azt meg, hogy az ipari munka eredményei és az iparművészet, mezőgazdaság, állattenyésztés és erdészet számára a Szent István koronája alatt egyesített országoknak méltó otthont teremtsenek. Akkor természetesen a belső architektúrának eme csodálatos részleteit még nem lehetett megfigyelni, melyeket a szorgos kezek azon idő óta befejeztek és amelyek a magyar pavíllonokat a kiállítás valóságos ékítő darabjává avatták. Ami a legszimpatikusabb azonban, az a művészi érzék eredetisége, az a nemzeti karakter, mely az egész alkotásból és annak minden részletéből elősugárzík. Úgy éreztem, mintha a konvencionális művészi világba, mely a közeli és távolabbi múltból veszi*művészi motívumait, egy életerős, egészséges légáramlat vonulna keresztül, amely a földszag fűszeres illatát, a bácskai megszántott földrögnek és a Kárpátok erdejének illatát a píemontí vidékek közé hozza be. Köröskörül ugyanis a XVII. század olasz barokk-stílusa uralkodik a maga kupoláival és tornyocskáival, telve csígaalakú görbe vonalaival, megszámlálhatatlan alakú architektúráival és ornamenseível, oszlop- és píllérsoraíval, szóval mind ama építészeti formákkal, melyek egy rég elmúlt időnek tartozékai. Ezzel ellentétben e pavillonoknál egy hosszúra nyúlt építkezéssel állunk szemben, melynek meleg, intenzív sárga tónusa kellemesen válik el a kiállítási épületek általános fehér színétől. Különleges piramisok, számszerínt három, merészen nyúlnak a légbe a Pó felőli aranyozott obelíszkek mellett, mely utóbblak a magyar címer jelvényeit hordozzák. A magyar címer a maga hármas halmával adhatta a művészeknek kompozíciójuk alapgondolatát, amely az eddig szokásos stílusok egyikéhez sem sorolható és amely még sem olyan bizarr, mint a bécsi szecesszió kinövései ; szép vonalai és különösen színpompája által, mely benne él és fejlődik, megragad bennünket és érdekel is egyszersmind. Milyen szépen van például eme píramisalakú tetőzet tagozva 1 Monumentális üvegablakok törik át a falfelületeket. Színesen mázolt kőgerendák a magyar parasztházból, közötte motívumokkal díszített ornamensekkel körítik eme üvegablakokat. Ezek mellett ismét a falsíkoknak ís jut kellő érvényesülés ; felettük a zöldesszínű és kiugrásokkal, valamint gombokkal ékesített szaruzatok érvényesülnek tetszetősen. Az egész tetőzet olyan, mintha a hún-nomád sátrak formáját utánozná. Meglepő azonban az a benyomás, amely a látogatót fogadja akkor, amidőn a főbejáraton át az ünnepi csarnokba lép, amely felett a három piramis legmagasabbíka emelkedik. Azt hihetném, hogy valósággal egyszerre a fantasztikus regék országába hatoltam, hogy ama tündérvílágot fedeztem fel, amely a színpompa otthona, azé a színpompáé, mely a piramis legmagasabb csúcsáig felnyúló üvegablakokon, a színes faszaruzatokon az eozín-burkolású falakon és a főbejáróval szemben levő mozaíkfestményen végig egyforma összhangban érvényesül. Magyarország ezen eredeti pavillonjaínak létesítésével, melyeket a külföldi szaktekintélyek ís a turíni világkiállítás „clou"-jának ismertek el, világos bizonyítékát adta művészi előrehaladásának ; nem elégedett meg azzal, hogy a pavillonjaínak pompás köntöst adjon, hanem megfelelő belsőségeket óhajtott bennük teremteni, melyek az erőteljesen előretörő ipar és mezőgazdaság termékeit ízléses és tanulságos módon foglalhassák magukba, azon célból, hogy bennük a nemzetközi látogató közönség Magyarországot — mint a kontinens par excellence földmívelő államát — meg nem vetendő iparával együtt szemlélhesse." „ K l e i ne P r e s s e , F r s n f c l u rt a. M." (1911 június 7.): „Az idejére elkészült pavíllonokhoz csatlakozik elsősorban Magyarországé, mely eredetiségével és az országban található termékekkel és pedig : az állattenyésztés, mezőgazdaság, vadászat, bányászat, lakberendezések stb. által a leghatásosabban és a műízlés fokozott igényeivel pompás kiállítást tudott létrehozni. A két kiállítási pavillon színezésével és távolról ragyogó aranyozott píramísformájú tornyaival és pilonjaival valóban megkapó hatást gyakorol, mely a Pó folyó
RkJQdWJsaXNoZXIy MTUzNDA1OQ==