oldása és alkalmazott színárnyalatai tarkaságuk ellenére ís nyugodt és monumentális belsőt alkotnak. A magyar ház ellenőrzését T ö r ö k Gyula kír. főmérnök teljesítette; a különböző munkanemek nagy tömegét a B o r í n í testvérek és F o r n a r o l í olasz építőmesterek gondos közremunkálkodása mellett, az avatott művészi honi erők juttatták kellő időben a befejezéshez. A főbejáró hadúr alakjait és a vestibulum reliefjeit L i g e t i Miklós szobrászművész mintázta ; a vízudvarok medencéinek közepén alkalmazott szoborcsoportok ís az ő kezéből kerültek kí. A pavíllonok ablakai közt lévő pillérek freskódíszítései G a 1 b a v y Testvérek képességét dicsérik; a domborműves vas- és rézmunkák G a l a m b o s Jenő műhelyéből kerültek ki. Az ízléses asztalosmunkákat a pavillonok négyszegletes kapuzataival együtt ífj. D v o r a c s ek József végezte ; a vízudvarok jól működő berendezését S c h i n d l e r Ignác rendezte be. A nagy kupolacsarnok mozaik képét kőrösfőí K r í e s c h Aladár tervei szerint M a j o r o s és B á t k y mozaíkkészítők helyezték el ; ugyanott a bejáróval szemben felállított és eosín-postamenseken álló magyar és olasz királyok mellszobrai T e l e s Ede szobrászművészetét dicsérik. A Budapest székesfőváros három kiállítási nagy termének ízléses szobrászmunkája M a r ó t í Géza tanár műterméből kerültek kí ; a nagy kupolacsarnok monumentális bútorai S z é k e l y Ödön bútorgyáros műhelyében, a nagy és kis kupola színes üvegmunkáí G r e f f Lajos és B á n s z k y Sándor iparművészek közreműködésével R ó t h Miksa cs. és kir. üvegfestő műtermében készültek. Végül külön kell megemlítenünk, hogy a magyar ház két pavíllonjában alkalmazott edényeket és dísztárgyakat, valamint az épület grès- és eozín-lemezeí a pécsi Z s o l n a y-féle kerámíkaí gyár szállította. E kiváló erőknek összhangzatos és buzgó együttműködése tette lehetővé, hogy a pavillon idejére elkészült és összhatásában olyan jól sikerült. Merésznek látszott talán az a törekvés, mely a magyar házat nemzeti karakterrel akarta ellátni és az architektúrában olyan mesgyéken kívánt haladni, melyek kellő hagyományok hiján bizonytalan végcél felé vezetnek. Az eredmény azonban, amelynek létrejöttét hosszú olasz sztrájkvíszonyok ís hátráltatták, elvítázhatlanul megérdemli az elismerést, amelyet a becsületes munka megérdemel. Az olasz és német újságok jóformán valamennyien hosszasan és igen szimpatikusán foglalkoztak a kíállítás magyar részével ; mi itt egyes lapvéleményeknek azokat a részeit közöljük, amelyek magára a kiállítási pavíllonra vonatkozó kritikát tartalmazzák : „ F r a n k f u r t er Ode r-Z e i t u n g" (1911 június 17.). „Magyarország eredeti és felette művészi nagy pavlllonban igen értékes kiállítását mutatja be a modern bútoroknak ; elragadó kerámiai és műipari termékeinek magyar nemzeti stílusban." „ S t amp a" (1911 április 22.). „A magyar pavillon. A kíállítás területén tovább haladva, egy fantasztikus vízió vonja magára figyelmünket ; a Póban visszatükröződő fák sötét tömegei között sajátszerű obeliszkek húzódnak el sárga, zöld és vörös színekben ragyogva és szigorú mértani látomány gyanánt tűnik fel egy épület nagy, sima és meztelen felületeivel, élénksárga színeiben, négyszögletes csúcsban végződő piramisaival. Egy más időkből való barbár és erőteljes látomány ; megélénkítve primitív népek erőszakos és összhangzatos polikromíája által. Ez a magyar pavillon. A sziámi pavillonon kívül az egyetlen színezett épület, mely a kiállítás épületeinek egyformaságában, az egyetlen nagyon jóleső esztétikai akcentus ; könnyű megjósolni, hogy éppen ezért legjobban fogják élvezni. A bámulat őszinte lesz, mert a magyar pavillon, amelyet Tőry és Pogány építészek terveztek, a kiállításnak nemcsak egyik legkarakterísztikusabb épülete, hanem a legösszhangzatosabb és legtökéletesebb ís, amelyet a legfinomabb művészi ízléssel terveztek és alkottak meg a legkisebb részletekig. Magyarországnak már most ezen a téren legszebb emlékei lehetnek : Torinóban, Milánóban, Velencében, Rómában. A magyar kiállítások kiváltak egészük összhangjával, az ízléssel és az anyagnak pompájával. Az épület fából való alkotmány, amely nem rejti el szervi karakterét, sőt ellenkezőleg kiemeli azt és belőle veszi dekoratív részleteit. A csúcsos piramisok szerkezetükben és oldalnézetükben, emlékeztetnek a jurtok négyszögletű sátraira, a régi keleti táborokra ; a rendkívül élénk sokszínűség, eredeti vidámsággal ruház fel minden egyes építészeti tagozatot, megmutatván ellentétképpen, hogy milyen szegény a modern faldiszítés. Két épülete van a magyar kiállításnak ; a nagyobbik az iparnak van szentelve, a kisebbik a mezőgazdaságnak van fentartva ; az épületek maguk világkiállításra méltók és a Pó partján a legérdekesebbek." „ C o r r i e re d e l l a Ser a". Luigí B a r z í n í . (1911 május 2.) Magyarország pavillonja. „A fenséges pavillon készen állolt már a legapróbb részletekig. Ebben az épületben a berendezés munkája nem kevésbbé csudálatos, mint maga az épület ; nincsen egy sarok, nincsen egy részlet, amely nem volna művészileg átgon255 A turini vi lágKiállítás magyar háza Í
RkJQdWJsaXNoZXIy MTUzNDA1OQ==