254 A turini világKiállítás magyar háza amelyek a vestibulumban feltűnnek, célzatosságuk azonban nyilvánvaló lesz akkor, ha a főbejárón belépve a nagy kupola csarnokába jutunk. E csarnok nemcsak impozáns méretei szerint, hanem a benne összehalmozódó színek nyugodt összhatása miatt méltán mondható megkapónak. A kupola belső megoldása a négyszögű alépítmény sarkaiból feltörekvő gerendaszerkezetekből indul ki és a vízszintes irányban mindjobban kiugró gömbfák által meg-megszakítva fokozatosan jut fel a tambourt képező belső faerkély pereméig. A mellvéd alatti kupolarészt hatalmas színes ablakok alkotják ; az oldalak festményei áttetsző koszorúján át a mondavilágból merített figurális alakok színes csoportozataín keresztül szivárványszínek hatolnak be, ragyogva ömlik alá a napsugár. A kupola sipkája maga mindmegannyi színes ablak, telve stilizált felfelé röpködő galambokkal, melyek a kék égbolt hátterével pompás színfoltokat adnak. A fogadó csarnok falait alúl eozin-lemezek burkolják, a sarkok pedig monumentális magyaros ízű bútoroknak adnak helyet. A bejárattal szemben lévő fal alján a kiállítási fővédnökök az olasz és a magyar király mellszobrai emelkednek, melyek felett az emberi művészetet szimbolizáló nagy mozaíkkép tetszetősen osztja meg a faldíszítést. Az ország szívét, Budapestet, Ma r ó t i Géza tervezése szerint készült, három terem képviseli, melyek Budapest látóképeít, a közhasznú intézmények felvételeit és a főv. íparrajzískola iparművészeti munkáit foglalják magukban. A középső felülről világított nagy terem rézveretes lábazattal, ugyanabból az anyagból készült virágtartókkal és magyaros ízű bútorzattal. A nagy kupolaterem és a székesfővárosi nagyterem között terül el az ipari csarnok ama vonzó része, mely két szímetríkusan elrendezett vízudvart és azok között egy folyosót foglal magában. E két vízudvarban a tervező műépítészek összegezték mindazt a formai és színgazdagságot, amely az egész magyar házban elszórva ís oly üdítőleg hat. Az udvarok tetejét a középen kupolaszerű rézmenyezet borítja, melynek kerek nyitott közepén a peremen köralakban víz csobog alá. Eozínnal kirakott, diszkrét színekben tartott vízmedence fogja fel a kellemes vízfolyást, amely a teremben való tartózkodást nagyon kellemessé teszi. A falakat nagy nyílások törik át, melyek bájos perspektívát nyújtanak a kiállítás többi termei felé. A vízmedence fölött kereken régi magyar lószerszámok motívumaiból alkotott díszek függnek alá. A környező falakon konzolszerű kiképzéssel Zsolnay-edényeket és szobrokat helyeztek el. A folyosó közepét Ráth György síremlékének mása tölti ki, amelynek simulékony és bájos nőalakjai megragadják a szemlélők figyelmét. A nagy kupola jobb- és baloldalán a kis kupola termei helyezkednek el; méretben szerényebbek ugyan, de erőteljes és mégis kecses faszerkezetük olasz égboltot feltüntető középrészükkel és virágdíszükkel üdítő változatosságot hoz a menyezetszerkezetek egymásutánjában. E kis kupolatermekhez csatlakozik a kíállítás épületeinek két szárnya, melyet bazílikaszerüleg képeztek ki azon okból, hogy a világosság lehetőleg intenzív lehessen. A bazilika-rendszer középső magasabb hajója gömbfákból ácsoltatott kí a menyezeten, amelyek diszkrét színes ornamensekkel láttatván el, igen kellemes hatással csatlakoznak az oldalok falaihoz. A hajót elválasztó négyszögletes pilléreket az ország megyéinek címerei díszítik. Az ipari pavillonokból kivezető kapuzatok alkotása, valamint azok vasalása ís egészen eredeti; a kosszarvakra emlékeztető kilincsek szemtől-szembe fordultokban egymással viaskodni látszanak. Kis terasz választja el az ipari pavíllont a mezőgazdaságitól ; pompás kilátás nyílik innen a tova hömpölygő Pó folyóra, amelynek partján a magyar ház fekszik. E kis terasz felé az ipari pavillon és a mezőgazdasági kíállítás háza hasonló kiképzést nyertek ; egy-egy faszerkezetű erkély ugrik kí féloldalával az épületek eme oromzatos homlokzatából, helyet adván azon magas kapuzatoknak, amelyek magyaros színezésű kerettel a terasz felé nyílnak. Az épületek ereszalja, csatornája, vasalása, zászlótartója mindmegannyi tanulmány eredménye; összhangzó formaalakításuk eredeti voltukkal válik ki. A mezőgazdasági pavillon maga jóval kisebb terjedelmű, de emeletes épület, menyezetszerkezete, emeleti erkélyei és falburkolatai mind fából készültek, melyek formai meg-
RkJQdWJsaXNoZXIy MTUzNDA1OQ==